HÍREK

Az államilag elismert labdarúgó-akadémiák bemutatása során az ötödik állomáshoz érkeztünk. A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia viszont mindenképpen első, abban a tekintetben biztosan, hogy a legrégebbi, immár 20 éves. A két évtized alatt rengeteg remek futballista került ki a falai közül. A Nemzeti Sport cikkét ajánljuk.

Történelmi tény, hogy az MTK Budapest a magyar akadémiai rendszer úttörője.

A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia pontosan húsz évvel ezelőtt, 2001-ben nyitotta meg kapuit, mégpedig a Velencei-tó partján, az agárdi kastélyban, amelyet a kék-fehérek akkori tulajdonosa, Várszegi Gábor vásárolt meg, és alakította a hazai futball varázslatos kis szigetévé, az első igazán előremutató műhelyévé, amelyből később megannyi élvonalbeli és válogatott futballista került ki.

Az akadémia jelenlegi szakmai igazgatója, Székely Zsolt már a startnál is ott volt, persze a mostani lehetőségekhez képest teljesen más körülmények között kezdődött a munka...

„Különleges és csodálatos hely volt Agárd, előnyökkel és persze hátrányokkal is – mesélt a régi szép időkről Székely Zsolt. – Várszegi Gábor olyan helyre álmodta meg az intézményt, amely távol van kicsit a civilizációtól. A külföldre igazoló játékosok sokszor azt nyilatkozzák, hogy kint kizárólag a futballal foglalkoznak, kevés egyéb inger éri őket, csak a futball marad nekik. Az MTK akkori tulajdonosa ezt akarta modellezni a tóparton. Ez volt az első akadémia Magyarországon, sokáig nem volt konkurencia, a legjobb játékosok hozzánk kerültek az országból. Az agárdi helyszínből még akkor is előnyünk származott, amikor hozzánk képest 6-7 évvel később beindult a többi akadémia, mert sok szülő nem akarta a budapesti forgatagba elengedni a gyerekét, inkább küldte hozzánk, a kisvárosba, ahol állandóan figyeltek rá, ott volt a suli és a biztonságos környezet. Ez akkor versenyelőnyt jelentett, de aztán megindult a változás. Régen a szülő döntött, manapság pedig a gyerek, és ő más, élettel teli környezetet szeretne. Az utolsó években azt tapasztaltuk Agárdon, hogy hátrány a helyszín, mert a fiatal labdarúgók többsége inkább Budapestre kívánkozott, és emiatt veszítettünk játékosokat. Ez volt az egyik oka, hogy a fővárosba költöztünk. A másik, hogy sok ifjúsági korú labdarúgónk bemutatkozott a felnőttcsapatban vagy rendszeresen edzett az első csapattal. Egyre nehézkesebb volt a srácoknak oda-vissza vonatozni Agárdról, s közben az iskolában is helytállni. A harmadik indokunk, hogy szerettük volna még inkább összefésülni az előakadémiai korosztályokat az akadémiaiakkal. Végül az is döntőnek tűnt, hogy az eredeti tervek szerint év közben adták volna át az új akadémiánkat, és nem akartuk, hogy a gyerekeknek tanév közben kelljen iskolát váltaniuk, ezért költöztünk gyorsan a Lantos Mihály Sportközpontba, azonban rajtunk kívül álló okok miatt kissé megfeneklett a projekt és itt ragadtunk.”

TÜRELMETLENÜL VÁRNAK

Persze ne gondolja senki, hogy most mostoha lenne a helyzete egy MTK-s fiatalnak, ahogyan Székely Zsolt is említette, a jelenlegi infra­struktúra is tökéletesen alkalmas a nívós szakmai munkavégzésre. Három kiváló minőségű füves pálya áll rendelkezésre, bár nagy esőzés idején egy közeli műfüvesre vonulnak át a csapatok, hogy ne tegyenek kárt a felázott gyepben.

„Türelmetlenek vagyunk, de nincs olyasmi, ami hátráltatna minket, mindent meg tudunk oldani – folytatta a szakmai igazgató – A pályáink jók, az öltözőink ugyan egy konténerépületben találhatók, de kényelmesek és tiszták, szóval aki futballista akar lenni, innen sikerülhet neki. Néhány éve sokkal rosszabb körülmények voltak itt, Eppel Márton, Pölöskei Zsolt, Csiki Norbert vagy éppen Kálnoki-Kis Dávid itt nőtt fel, a régi földes pályán, mégis messzire jutott. Persze Agárdhoz vagy az új, épülő létesítményünkhöz képest kissé nomádok a körülmények, de várunk, tudjuk, hogy ez csak átmeneti állapot.”

A konténerépület valóban tágas és a maga puritán berendezésével együtt otthonos is, bőven van helyük a csapatoknak, a kiszolgáló személyzetnek, az edzőknek, videoelemzőknek is. A bentlakásos játékosok jelenleg a pályától tízpercnyi sétára található Váci Mihály Kollégiumban laknak, az intézmény egyik szintjét felújíttatta az MTK, és saját ízlése, igénye szerint rendezte be.

Az én ötletem volt, hogy az agárdi életérzésből mentsünk át valamit, mert mi, edzők, és a gyerekek is szerettek ott lenni, szóval elhoztuk onnan a bútorokat” –   mondta Székely Zsolt.

A Lantos Mihály Sportközpontban láttuk ugyanazokat az erősítő, kondicionáló vagy éppen rehabilitációs eszközöket, amelyeket az államilag elismert akadémiáknak biztosít az Emberi Erőforrások Minisztériuma, vagyis a növendékek ezen a téren sem szenvednek hátrányt semmiben. Németh Miklós vezetésével népes csapat segíti a sérülteket, hogy a lehető leggyorsabban és legjobb állapotban térjenek vissza a pályára, ehhez pedig minden technikai feltétel adva van.

VOLT EGYSZER EGY AGÁRD...

Az első magyarországi futballakadémiát Várszegi Gábor alapította, Agárdon vásárolt hozzá kastélyt, és bámulatos környezetet teremtett a fiatal MTK-labdarúgóknak. Székely Zsolt már 2001-ben is a klub edzőjeként dolgozott, szemtanúja és tevékeny részese a tóparton töltött közel két évtizednek.

„Nyugodtan állíthatom, a legszebb éveimet töltöttem Agárdon – mondta a szakmai igazgató. – Jó edzőkkel dolgozhattam, a Tamási Zsolt, Fedor Sándor, Petres Tamás trió legendásnak számít az MTK utánpótlásában végzett munkájának köszönhetően, sokat lehetett tőlük tanulni. Igazi baráti közösséget alkottunk, de már az indulásnál is remekül éreztük magunkat, amikor még csak Salkovics Gáborral dolgoztunk együtt. Jó játékosaink voltak, remek pályáink és a magunk urai voltunk. Ha kitaláltuk, hogy az U17-es válogatott meccset adják délután ötkor, és előtte azért edzenünk kellene, hogy közösen megnézhessük a srácokkal, betelefonáltunk a gimnáziumba, hogy kicsit hozzák előre a tanítás végét, és minden megoldódott. Eleinte ketten voltunk edzők, és még két takarítónő dolgozott a kastélyban, Gáborral például éjszaka mostuk a mezeket, hogy másnap fel tudjuk venni a meccsen. A második időszakban Tamási Zsoltékkal együtt négy szakember vitte a korosztályokat, kiegészülve Purger Szilárd masszőrrel. Most meg sem tudom számolni, hány alkalmazott van az MTK utánpótlásában. Sok új tudományos szakterület van már a futballban, ami akkor nem volt annyira hangsúlyos vagy kiforrott.”

HOSSZÚ DICSŐSÉGLISTA

Az nem meglepő, hogy a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia bekerült az államilag elismert akadémiák közé, és nemcsak a múltja, illetve úttörő szerepe miatt, a produktivitási mutatói is mellette szólnak. Az MTK hosszú évek óta folyamatosan „építi fel” saját tehetségeit, dicsőségtábláján csaknem hetven név olvasható, olyan játékosoké, akik eljutottak az MTK felnőttcsapatáig, vagy bemutatkozhattak külföldön, profiként. És a tábla nem teljesen „friss”, felállítása óta bőven akadtak még, akik eljutottak a legmagasabb szintre, hiszen már több mint kétszáz azoknak a száma, akik eljutottak a profi futballig, és már húszan bemutatkozhattak a felnőttválogatottban. Az új központban mindegyikük neve rákerül a dicsőséglistára.

„Azzal, hogy államilag elismert akadémiává váltunk, nagyobb a felelősségünk is  – magyarázta Székely Zsolt. – Az induláskor Várszegi Gábor a magántőkéjéből indította el a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiát, a működéshez nyújtott jelenlegi támogatás viszont áttételesen az ország pénze. Óriási a verseny, látjuk, hogyan működnek hasonló intézmények máshol, akár külföldön is, nagyon sok ember dolgozik azon, hogy a gyerekek jobbak legyenek. Az állami szerepvállalás a futball minden szegmensében pozitívumot hozott. Jobbak a pályáink, az edzők több továbbképzésre járhatnak, több minőségi felkészültségű szakembert tudunk kiválasztani – bár a minőséggel eddig sem volt gond –, a legmodernebb gépeket kapjuk fejlesztésre, rehabilitációra. Minden körülmény adva van, hogy jól dolgozzunk.”

NEHEZEBB IGAZOLNI

A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia sokáig az első számú célpont volt a fiatal játékosok és szüleik körében, amikor elérték a középiskolás kort, a fővárosiak az ország minden szegletéből a legjobbak közül válogathattak. Ilyen szempontból is kiegyenlítődött a verseny az akadémiák között, ezért egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a kék-fehérek az előakadémiai képzésre, vagyis a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára egyre több „saját nevelés” nyer felvételt.

„Futballistát nem nevel az edző, ez a sportág rendkívüli mértékben tehetségfüggő – magyarázta Székely Zsolt.– Ha tehetséges vagy és jól dolgozol, abból kijöhet valami, egyébként, ha valamelyik nincs meg, esély sincs rá. Nekünk az a feladatunk, hogy már a legfiatalabb korosztályokban megtaláljuk a legügyesebb gyerekeket, őket fejlesszük és eljuttassuk az akadémiára, aztán a felnőttcsapatba. Az MLSZ jelenlegi szabályozása igyekszik korlátozni, hogy U15-ös korosztály alatt más megyéből igazoljunk át gyerekeket, a szándék ezzel az, hogy mindenki a saját körzetében gyűjtse össze a tehetségeket, és ez valahol érthető is, mert többségében nem jó, ha mondjuk egy 12 éves gyereket kiszakítanak a saját környezetéből és kollégiumba kerül. Ugyanakkor bizonyos helyzetekben van rá lehetőség, mert nincs tiltva az átigazolás, csak sokkal magasabb a díja. És persze akad olyan, akinek jót tesz, ha elhozod, mert olyan körülmények között él, hogy az akadémiai lét minden szempontból előrelépés neki. Jelenleg korlátozott a mozgásterünk, hogy honnan iskolázzunk be gyerekeket. A vidéki akadémiáknak talán most jobb a helyzetük, mert saját megyéjükben egyedül vannak, a fővárosban viszont négy akadémia működik, és közöttük nagyobb a verseny.”

Székely Zsolt szerint a rendszer kissé kontraproduktív is, mert ha egy fiatalt 15 évesen megkeresi nyolc akadémia, nem biztos, hogy mentálisan megfelelően fel tudja dolgozni a bőség zavara teremtette helyzetet, és azt hiszi, hogy ő bizony már valaki... Ezért is fontos az MTK-nál az előakadémián a minőségi képzés, és arányaiban egyre többen lépnek be innen a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára.

Az intézménynek a produktivitás mégis nagy vonzereje. A 2008-ban bajnoki aranyérmes MTK felnőttcsapatának 25 tagú játékoskeretéből 20-an az akadémiáról kerültek ki, abban az esztendőben a meccsek hetven százalékán a kezdőcsapatból csak ketten nem számítottak saját nevelésnek. És nyilván az első csapat jelenleg is tele van korábbi akadémistákkal.

„Mi nem azt tartjuk eredményességnek, ha elmondhatjuk, hogy az elmúlt években hány utánpótlás-bajnoki címet szereztünk, hanem a legfontosabb, hogy hány játékost juttatunk el a felnőttcsapatig, az élvonalig – folytatta Székely Zsolt. – Ebben a tekintetben verjük a mezőnyt, az MLSZ produktivitási listáján is vezetünk, illetve egy svájci cég által évente elvégzett kimutatásban is előkelő helyen állunk, ami azt mutatja meg, hány játékost adunk az első osztályba. Volt olyan év, amelyben ötödikek voltunk Európában ebben a tekintetben. A produktivitás fejezi ki leginkább, melyik akadémiát érdemes választani. Agárdon mi is megmutattuk a kiszemelteknek a szép környezetet, a jó pályákat, a körülményeket, de nem ennek kell lennie a döntő szempontnak, hanem sokkal inkább a gyerekek elé tárt szakmai perspektívának.”

JIMMY HOGAN AZ ALAP

Ami az elmúlt két évtizedben alig változott a Sándor Károly Labdarúgó Akadémián, az a játékról, a képzésről alkotott filozófia – Székely Zsolt szerint ez „betonba van öntve”. Az alap nem változhat, a módszer az eléréséhez igen. A kék-fehérek Jimmy Hogantől eredeztetik a filozófiájukat, aki a XX. század elején volt az MTK szakvezetője, és a korszak világhírű futballgondolkodója, de nyilván az angol mester konkrét elképzelései nem működnének manapság, folyamatosan változik a labdarúgás, és ehhez alkalmazkodni kell.

„Futballoktatásra törekszünk. Kockázatvállaló, saját hibájából tanuló játékosokat szeretnénk képezni, akik a különböző helyzeteket felmérve jó döntéseket képesek hozni. Szeretnénk, ha futballistáink technikailag képzettek lennének és minden szituációhoz gyorsan alkalmazkodnának. Ehhez sok labdaérintésre van szükség, ami miatt hiszünk abban, hogy sokat kell birtokolni a labdát. Akiknek ez nem tetszik, élcelődnek rajtunk, mondván, az MTK csak passzolgat, de ilyenkor mindig visszakérdezek: ki fejlődik többet, a labdabirtokló vagy az, aki egész meccsen üldözi a labdát? Szerintem az előbbi. Cél tehát a sok labdabirtoklás is, ezzel együtt a modern futball, mert ha adódik lehetőség, gyors támadásokat kell vezetni. A gyerekeknek kell felismerniük, mit játszik az ellenfél és mi a hatékony ellenszere.”

A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia különböző korosztályai nem követik szorosan az első csapat aktuális stílusát, szisztémáját, mert a vezetőedzők személye időnként változik és mindannyiuknak más az elképzelésük. Az akadémián arra törekednek, hogy a játékos alapszituációkat ismerjen fel, és azokon belül oldja meg a problémákat, hozzon helyes döntéseket. Innentől pedig mindegy, milyen játékrendszerben teszi ezt, ha jól végzi a dolgát.

 KISSÉ SZABADABB RENDSZER

A Sándor Károly Labdarúgó Akadémiának nincsen saját középiskolája, a klub öt intézménnyel áll partneri kapcsolatban, így a gyerekek könnyen megtalálhatják a nekik ideális, testhez álló sulit. Ezekben a partnerintézményekben kedden és csütörtökön 9.40-kor kezdődik a tanítás a fiatal futballistáknak, előtte edzésük van. A jelenlegi átmeneti állapotban a Váci Mihály Kollégium a szálláshelyük a bentlakásos játékosoknak, húsz ifjú labdarúgó lakik egy szinten, amelyet a klub újíttatott fel és csinosíttatott ki a saját elképzelései szerint. Kiss Gyula nevelőtanár az idegenvezetés közben elmondta, az elmúlt egy esztendő sok változást hozott a pandémia miatt, a szabályokat egyes területeken szigorítani, másutt enyhíteni kellett. A kollégiumban a gyerekek napirendje jelenleg szabadabb, egyéni felelősségük, mikor mennek reggelizni, tanulószoba is azoknak van, akik gyengébb tanulmányi eredménnyel rendelkeznek, mert a srácok így is rengeteget ülnek a szobájukban a gép előtt az online oktatás miatt. Aki ki akar menni a városba, csak jeleznie kell, hova igyekszik, és 21 órára vissza kell érnie.

A fiataloknak a tanulószobában nemcsak padok és székek állnak rendelkezésükre, lehet itt szórakozni videojátékokkal, és itt vannak a közös esti meccsnézések is a nagyképernyőjű televíziónak köszönhetően. Egy másik helyiségben pingpong-, csocsó- és biliárdasztal sorakozik egymás mellett, az udvaron pedig gyakran teqballoznak a srácok, mert a futball-labdából sohasem elég. Az akadémisták nem ugyanazt az ellátást kapják, mint a többi kollégista, a klub külön rendeli a sportolóknak megfelelő, speciális táplálékot. 

MÉG TÖBBEN KÜLFÖLDRE

A magyar sport, egyben a labdarúgás finanszírozási háttere sohasem volt ennyire stabil, de ez azzal is jár, hogy eredményeket kell felmutatniuk az utánpótlás-nevelő központoknak, az egyesületeknek, az edzőknek. „Az biztos, hogy felfelé ívelő pályára állt a futballunk – állapította meg Székely Zsolt. – Az én gyerekkoromban álmodni sem mertünk arról, hogy két egymást követő Európa-bajnokságra kijusson a magyar válogatott, ez felfoghatatlanul nagy eredmény, még a résztvevők létszámának emelésével együtt is. A kulcs szerintem az, hogy egyre több játékosunk jusson el erős nyugat-európai bajnokságba. Ha minél többen beválnak, megnyitják az utat honfitársaik előtt. Ha a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia szerepéről kell beszélnem, elmondhatom, hogy sokat fejlődtünk az oktatás módszertanában, illetve olyan hátteret biztosítunk játékosainknak, amelynek segítségével még jobban fejlődhetnek. Egy korábbi interjúban azt mondtam, bárcsak a mai tudásommal edzhetném Szoboszlai Dominikot, mert sokkal többet tudnék adni neki, mint abban az évben, amikor nálunk volt. Úgy érzem, jó lett a képzési szisztémánk, bízom benne, hogy sok remek futballista lép majd fel a sorainkból.”

És bár a Hidegkuti Nándor Stadion mellé megálmodott új akadémia átadására várhatóan csak jövő nyáron kerül sor, ahogy látható, az MTK-nál nem panaszkodnak – ahogy a játékosokat a pályán az alkalmazkodásra nevelik, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia minden alkalmazottja, növendéke is elfogadja, hogy átmenetileg a többi hasonló intézmény az infrastruktúrája miatt talán kedvezőbb helyzetben van, ezzel együtt a minőségi munka itt is folyik tovább.

Forrás: Nemzeti Sport