HÍREK

Klubunkban Csucsánszky Zoltán és Jádi Balázs is az Újpest elleni szezonzárón meccsen mutatkozott be a magyar első osztályban, 17 évesen. Csucsánszky neve ismerősen csenghet a futballban jártas szurkolóknak hiszen édesapja, Id. Csucsánszky Zoltán szintén élvonalbeli labdarúgó volt, ráadásul válogatott is. Az ifjabbik Csucsánszky az NB1.hu-nak nyilatkozott az élvonalig vezető útról, a családi futballviszonyokról és arról, kik segítették még abban, hogy eljusson eddigi karrierje legfontosabb állomásáig.

– Hogy teltek az órák, miután megtudtad, hogy meccskeretben leszel az Újpest ellen?

– Már keddtől péntekig a felnőttekkel edzettem. Nagyon jó hangulatú tréningek voltak. Jól ment minden, hamar be tudtam illeszkedni, a többiek jól fogadtak. Pénteken ültem le Horváth Dávid vezetőedzővel, aki elmondta, hogy nincs garancia arra, hogy be tudok állni. De számítsak arra, hogyha ott vagyok a keretben, akkor bármikor készen kell állni. Hátha becserél. Szerencsére ez meg is történt. Ami külön öröm, hogy az első meccsemen 25 percet tudtam játszani.

– Volt gombóc a torkodban, amikor ott álltál az oldalvonal mellett, cserére várva?

– Szüleimmel pont beszéltük, hogy picit izgulós típus vagyok. Nem csak nekik, de a szurkolóknak, az edzőnek és a játékostársaknak is meg szeretnék felelni, de amikor pályára lépek, ez a drukk el szokott múlni. Jól éltem meg, de aki ilyenkor azt mondja, hogy nem izgul, szerintem hazudik. Gombóc azért nem volt a torkomban. Amikor elmentünk melegíteni, vártam, hogy szóljanak, hogy minél előbb mehessek a kispadhoz. Amikor beálltam, akkor már csak arra figyeltem, hogy jól menjen nekem és a csapatnak is.

– Azzal, hogy 17 évesen mutatkoztál be az NB I-ben, egy évvel túltettél édesapádon, akihez vélhetően gyakran hasonlítanak. Ő mit mondott neked a meccs után?

– Mindig van bennem plusz motiváció. Édesapám ötszörös válogatott labdarúgó, a sógorom, Zsótér Donát nyert már bajnokságot. Velem örültek, de figyelmeztettek, hogy ilyenkor kell plusz erőt venni magamon, hogy még keményebben dolgozzak. Egy célomat elértem a bemutatkozással, de ez még

– Édesapádnak kiemelkedő volt a rúgótechnikája, akárcsak Zsótér Donáté. Neked mik az erősségeid?

– Szokták mondani, hogy én is jól rúgok. De ha lehet erősséget mondani, nekem kisebb korom óta jó a testfelépítésem. Fizikailag mindig kiemelkedtem az adott korosztályból. Ebben a tekintetben az Újpest ellen is megálltam a helyemet. Gyorsnak tartom magamat, szerintem jól tudok cselezni, de mindig lehet hova fejlődni.

– Ha cselezés és MTK, akkor Kenesei Krisztián, ha lövés, akkor Kanta József. Tőlük mit tanultál ebben az egy évben, amióta az NB III-ban játszol?

– Nagy megtiszteltetés velük dolgozni. Ők is segítettek nekem technikai dolgokban, de taktikailag is fejlődhettem náluk. Nem utolsó sorban pedig emberileg sokat kaptam tőlük.

– A hat NB III-as gólodon túl mi marad meg benned az első felnőtt éved után?

– U17-ben futottam egy jó szezont, utána lett U19-es keretünk. Ott nem edzettem, csak volt sok meccs, amiken visszajátszottam. De alapvetően az NB III-asokkal edzettem és ott is léptem pályára. Nagy váltás volt. Az U19 hiába közelít a felnőtt futballhoz, az NB III már teljesen más kávéház. Más akadémisták ellen játszani, és megint más mondjuk egy Nagykanizsa ellen futballozni. Ott idősebb, rutinosabb játékosok ellen kell cselezni, fejpárbajokat nyerni. Sok egy az egy elleni játék van. Nem mindenki játszik rövidpasszos focit, nem mindenki akarja kihozni a labdát. Úgyhogy ez nagyon nehéz volt. Az első félév inkább az ismerkedésről szólt nekem, tavasszal pedig rúgtam gólokat. Addigra elsajátítottam azokat a dolgokat, amik könnyebbé tették a játékot.

Forrás: NB1.hu