HÍREK

Szülőként nagyon különbözőféleképpen lehetünk jelen gyermekünk sportéletében: egyes szülők minden eseményt figyelemmel kísérnek, és állandó témává válik a siker és a fejlődés kérdése, míg mások inkább ráhagyják a gyermekükre sportolói útjuk kézben tartását és kevés szó esik a területről. Felmerül a kérdés, hogy mivel teszünk jobbat? Gyermekünk akkor lesz sikeresebb, ha mi vagyunk a legnagyobb szurkolói, vagy ha kivonjuk magunkat erről a számára fontos területről? Borbély Lilla pszichológus cikke.

Mit üzenek a gyermekemnek?

Szülőként kommunikációnkkal, hiedelmeinkkel és a saját példánkkal is nagy befolyással vagyunk arra, ahogyan gyermekünk a saját kompetenciájáról, értékeiről, sportbeli részvételéről gondolkodik, és ahogyan azokat megéli. Az, hogy mit hiszünk a gyermekünk képességeiről, erről mit és hogyan kommunikálunk felé, erősen hat a gyermek saját hiedelemrendszerére. Az is számít, hogy mennyire van összhangban a két dolog: lehet, hogy gyermekem képességeit nagyra becsülöm, mégsem beszélgetünk rendszeresen erről a területről, ritkán veszek részt a sporteseményeken. Ez a gyermekben bizonytalanságot kelthet nemcsak a terület fontosságáról, de a saját ügyességét illetően is.

Kisebb gyermekeknél talán még nagyobb a szerepünk: szülőként sokszor úgy működünk, mint egy szűrő. Közvetítjük a gyermek tapasztalatait a gyermeknek. Milyenek a képességei? Mennyire jelentős a siker vagy a kudarc? Mit jelent az ő teljesítménye az adott helyzetben? Nemcsak a szavak jutnak el üzenetként gyermekünkhöz, a tetteinkkel szintén kommunikálunk – akár a múltbeliekkel is. A mi régi vagy jelenleg is tartó utunk, karrierünk a sportban motiváló példa a gyermek számára. Olyannyira példaként szolgálunk, hogy kutatások azt mutatják, a szülők verseny alatti viselkedése befolyásolja, mennyire sportszerű a gyerek.

Én mennyire „vagyok benne”?

Jung így fogalmazott: „Semmi sincs erőteljesebb hatással a gyermekekre, mint a szülők meg nem élt élete”. A saját gyermekkori élményeink, elért és meg nem valósított céljaink, sikereink és kudarcaink gyakran hatnak arra, hogy szülőként aztán hogyan leszünk jelen a gyermekünk életében és sportolásában. Gyakori jelenség, hogy akár általuk szeretnénk megvalósítani saját álmainkat, bejárni egy vágyott karrierutat. Ezzel a nehézség az, hogy bár a gyermek sikereket ér el, de nem biztos, hogy az út, amire került, valójában tükrözi az ő szükségleteit, vágyait. A jelenség másik vetülete szintén komoly szülői feladat: tudom-e engedni a gyermekemet, hogy túlhaladjon engem? Érhet-e el nálam nagyobb sikereket, gondolkodhat és cselekedhet-e máshogy, mint amit általam már bejárt út diktál? Mindezek miatt nagyon fontos szempont, hogy szülőként képes legyek tudatosítani, én mennyire és hogyan „vagyok benne” a gyermek sportolásában.

Azzal is fontos üzeneteket közvetítek a gyereknek, hogy mennyire érdeklődöm, hogyan alakul a részvételem, érzelmileg mennyire vagyok bevonódva a sportolásába. Ha a gyermek azt érzékeli, hogy csak ritkán megyek el megnézni őt, nem igazán követem, hogy mi történik vele ezen a területen és kevés beszélgetést kezdeményezek erről, azzal - akár szándék nélkül - azt sugallom, nem fontos számomra az, amiben részt vesz. Ilyenkor, ha mégis elmegyek egy-egy versenyre, a helyzet szokatlansága miatt nagy stresszt ébreszthetek a gyermekben.

Fontos tehát a szülői jelenlét és bevonódás, de nem mindegy, hogy hogyan! Ha szülőként elkötelezett és támogató szerepben tudok lenni, azzal serkentem a gyermekem teljesítményét és motivációját is. Akad ugyanakkor néhány szempont, amire jó, ha figyelünk. Ha a beszélgetéseink java a gyermek sportolása körül forog, gyakoriak a kritikák és a kommentárok, az azt az érzetet kelti a gyermekben, hogy fontosabb nála a teljesítménye. Ez gyakran azt eredményezi, hogy a gyermek kényszert, teljesítménynyomást és szorongást él meg, hiszen azt érzi, akkor lesz elfogadható a szülő számára, ha minél tökéletesebb teljesítményt produkál. Így a sportolás veszít az örömteli oldalából, a gyermek pedig a belső motivációjából.

Hogyan érdemes jelen lennünk?

• Fontos, hogy aktív szerepet vállaljunk a gyermek sportolásában, de hagyjuk meg a kellő teret, önállóságot is a számára! Érdemes hátrébb lépnünk, de mégis érdeklődőnek és elérhetőnek maradnunk.
• Az életkor is fontos tényező. Kisebb korban fontosabb szerepe van a szülőknek: szerepmodellként és támogatóként is sokat adhatunk a gyermek sportolói identitásának fejlődéséhez, motiváltságának növekedéséhez!
• A stabil és egyben autonómiát biztosító családok a legjobbak a tehetség kibontakoztatásában. Így fontos biztosítanunk a biztonságos bázist, melyből elrugaszkodhat a gyermek, emellett lehetőséget adnunk az egyéni céloknak, terveknek, utaknak!

Ahogy sok más területen, itt is az arany középút vezet hosszú távon a legjobb eredményre: a bevonódásunk közepes mértéke hat a legjobban a gyermekre. Saját élet- és sportutunk átgondolásával és tudatossággal sokat tehetünk azért, hogy gyermekünk lelkesedéssel, sikereket és fejlődést elérve, annak örömeit is megélve sportolhasson.

Felhasznált irodalom:

Bois, J. E., Lalanne, J., & Delforge, C. (2009). The influence of parenting practices and parental presence on children's and adolescents' pre-competitive anxiety. Journal of sports sciences, 27(10), 995-1005.

Kroshus, E., Hoopes, T., Bernstein, E., Chrisman, S. P., & Rivara, F. P. (2019). Direct verbal communication by parents, pressure related to sport achievement, and concussion safety in youth football. Journal of health communication, 24(10), 770-779.

Noémi, G., Krisztina, K., & Éva, R. (2016). Gyereklélek sportcipőben: Fiatalkori és utánpótlás sportpszichológia mindenkinek. Noran Libro Kiadó.