Névadó

SÁNDOR KÁROLY „Csikar” (Szeged, 1928. november 26 – Budapest, 2014. szeptember 10.) válogatott labdarúgó, jobbszélső. Gyors felfutásairól, éles szögből elért góljairól és csukafejeseiről emlékezetes. Szinte mindenki csak becenevén emlegette: Csikar. Az MTK több mint 120 éves futball históriájának egyik legkiválóbb játékosa és legnagyobb egyénisége volt. Az MTK Örökös Bajnoka!

Becenevét saját bevallása szerint onnan kapta, hogy nem volt olyan labda, amit ne próbált volna megszerezni, kicsikarni. Mások szerint viszont csapattársai labdakérései során kiabált Karcsi-Karcsi alakult Csikarrá.

Sándor Károly szülővárosában, Szegeden a Móravárosi Kinizsiben kezdett focizni 1945-ben. Az MTK 1947-ben igazolta le, amelyhez egész pályafutása alatt hű maradt. Ahogy sokszor mondta: „Én mindent az MTK-nak köszönhetek!”

Sándor Károly összesen 380 bajnoki mérkőzésen szerepelt, ami klubrekord. Ezeken a mérkőzéseken 185 gólt szerzett, ez pedig Hidegkuti Nándor után a második legtöbb az MTK történetében.

1955 és 1964 között kék-fehér színekben 39 nemzetközi klubmérkőzésen szerepelt és 18-szor volt eredményes. Egyszeres Közép-európai Kupa győztes (1955) és KEK döntős (1964).

Csikar 100-szor (más statisztikák szerint 75-ször) lépett pályára a magyar nemzeti válogatottban, ami szintén klubrekord.

Az Aranycsapat idején Budai volt Sándor vetélytársa a jobbszélső posztján. Sebes Gusztáv viszont a Kocsissal kiválóan összeszokott Budait favorizálta, így ő lemaradt az 1952-es olimpiai aranyról, nem játszott az évszázad mérkőzésén (csere volt), és az 1954-es világbajnokságra sem nevezték, bár kiutazott a csapattal.

Részt vett az 1958-as svédországi és 1962-es chilei világbajnokságon. 1962-től a válogatott csapatkapitánya, Grosicstól örökölte a karszalagot.

Az Aranycsapat szétbomlása után szélső létére irányította, sokszor szinte magával ragadta ifjabb társait. A Sándor - Göröcs - Albert - Tichy - Fenyvesi csatársor az egyik legjobb támadósor volt Európában.

Pályafutása utolsó évében még részt vett az Eb-selejtezőkön (akkori nevén Nemzetek Európa Kupája), de a spanyolországi négyes döntőn már nem lépett pályára.

1964. szeptember 23-án helyet kapott a Belgrádban játszó Európa-válogatottban. Jasin, Schnellinger, Voronyin, Seeler, Eusebio és a többi „világnagyság" társaságában „Csikar" is bebizonyította, hogy az európai labdarúgásnak jelentős egyénisége.

Kétszer is jelöléseket kapott az Aranylabda szavazáson.

A kilencvenes évek közepén Sándor Károly győzte Várszegi Gábort, hogy vásárolja meg az MTK-t.

Jellemző Csikar szerénységére, hogy amikor megtudta, hogy róla készülnek elnevezni a klub akadémiáját, ezt mondta: "Talán Nándi (Hidegkuti Nándor) jobban megérdemelné". Természetesen a tulajdonodtól megnyugtató választ kapott: "Nándiról a stadiont nevezzük el!" Erre áldását adta a döntésre, és utána, a 2014-ben, 86 éves korában bekövetkezett haláláig szívén viselte az MTK fiataljainak pályafutását.

Védett sírja, ahol feleségével együtt nyugszik, a Farkasréti Temető főbejáratával szembeni főúton haladva a főbejárattól kb. 200 méterre, jobbra található.

Élete során megérdemelten részesült számtalan elismerésben:
1951. A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója
1954. A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója
1993. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
1998. Magyar Köztársaság elnökének arany emlékérme
2001. Az MTK Hungária agárdi labdarúgó akadémiájának névadója
2010. A Hegyvidék Díszpolgára
2014. MOB Fair Play-díj, életmű kategória