HÍREK

– Második helyen állunk a fordulásnál, mennyire vagy megelégedve az eredménnyel, és a játékkal?

– Ha abból indulok ki, hogy mi vagyunk az ország legjobb csapata játékban és egyénileg is több kiemelkedő, jó játékosunk van, továbbá mindig nyerni akarunk, így az első hely a cél. Ugyanakkor nem szoktuk a tabellát és a statisztikákat figyelni, sokkal fontosabb a játék képe és a fejlődés, ezzel pedig rendben vagyunk, jó ütemben haladunk, így elégedett vagyok.

– Csapatként nyáron kerültetek Agárdra, mennyire volt nehéz megszokni az új környezetet?

– Aki itt van az MTK-ban, az tudja, hogy itt a legfőbb cél az utánpótlásban az akadémiára való bekerülés, erre már korábban, fejben és lélekben készülni kell annak, aki ezt bírni szeretné, aki labdarúgó szeretne lenni. Az első két hét furcsa volt, hiszen nem voltak mellettünk a szülők, át kellett állni, de egymást átsegítettük ezen, mindenkinek könnyen ment.

– Új játékoskkal is bővült a csapat, mennyire tudtak beilleszkedni?

– Befogadó, barátságos brigád a miénk. Volt, akit már ismertünk a válogatottakból, volt akit ellenfélként ismertünk, van aki barátom, és most került ide. Könnyű volt a beilleszkedés, nyitottunk feléjük, és tőlük is éreztük a szándékot, hogy részesei legyenek a közegnek. Vannak persze, akiknek még kicsit jobban kellene oldódni, de mindenkinek megvan a saját helye.

– Többször volt, hogy a válogatottban több játékos is szerepelt, mellette ment a bajnokság. Befolyásolta ez a játékot, a teljesítményt?

– Nem szabad ezt befolyásolóként felhozni, mivel mindig a legerősebb csapatunkkal állunk fel. Nem nevekből, hanem egységes csapatról beszélünk, hiába voltak hiányzók, mindig készen álltak a többiek, hogy átvegyék a helyét. Ezért vagyunk jó csapat, mert mindenkire számítunk.

– Mi a kitűzött cél a szezonra?

– A srácokkal szoktunk beszélni erről, szeretnénk bajnokok lenni. Ismét kiemelném, hogy játékban szerintem mi vagyunk a legjobbak Magyarországon. így természetesen a bajnoki cím ott lebeg a szemünk előtt, de vannak olyan tényezők, amik ennél is fontosabbak. Inkább legyünk az első két hely valamelyikén – ahol a helyünk van –, és tartsuk fent azt a teljesítményt, amit elvárnak tőlünk, amit elvárunk magunktól, minthogy feladjuk a játékunkat az aranyért.

– Mennyire segítette a beilleszkedést az U17-es csapat, és hogy néhányan már ismertétek őket?

– Nekem könnyebb a helyzetem, hiszen több játékost ismerek az előző idényből. A nálam fiatalabb csapattagoknak lehetett talán kicsit nehéz, hiszen – ebben a korban és helyzetben természetesen – benne van  a piszkálódás, de ezt sosem viszik túlzásba, inkább oldott hangulatú baráti szurkálódásról beszélünk. Mindezek mellett ki kell emelni, hogy az MTK-ban olyan személyiségek vannak, akik befogadóak, nem öncélúak, nem önfejűek. Komoly segítséget nyújtottak az U17-es játékosok a beilleszkedésben, a hely megismerésében. Elmondták, mire számíthatunk mind az iskolában, mind az edzéseken. Nekik is köszönhető, hogy ennyire szeretjük az akadémiát, remek csapatok vannak itt Agárdon.

– Pinezits Máté személyében a csapat mellett maradt a vezetőedző, Kővári Péterrel pedig idén ismerkedtetek meg. Segített a stabil és az új impulzusok keveréke?

– Az, hogy Máté bá' jött velünk plusz löketet adott, hiszen olyan személy vezeti a csapatot tovább, akit ismerünk, és ő is ismer minket. Neki is új a közeg, ő is most jött Agárdra. Kicsit „vak vezet világtalant” helyzet volt az első napokban, de mégis a legjobb értelemben. Kővári Péter ismeri a közeget, magánemberként és edzőként is remek, képzett szakember, az ő személye volt a legnagyobb segítség a beilleszkedésben.