HÍREK

– Fiatalon lettél edző, de ezt nyilván megelőzte némi játékosmúlt. Hogyan vezetett az utad a kispadig?
– Tíz évesen lettem igazolt játékos Kerepesen, előtte a grundon, suliban, vagy édesapámmal az udvaron fociztam. Később Kistarcsán keresztül a BVSC-hez vezetett az utam, ez volt az első NB I-es utánpótláscsapatom. Az akadémiai korosztályokat a Szent István Futball Akadémián (mai nevén Szent István SE) jártam ki. Olyan játékosokkal készülhettem, mint Lovrencsics Gergő, Gyömbér Gábor, vagy Fülöp Noel. Lovrencsiccsel az U19-ből kettős játékengedéllyel játszhattunk a másodosztályú Budafok felnőtt csapatában is. Ezt követően az ESMTK-hoz kerültem a másodosztályba, itt szenvedtem komolyabb sérülést, a keresztszalagom és porc is sérült a térdemben, ez meghatározta a további sorsomat. A felépülés után Jászberényben kötöttem ki, itt sajnos újabb sérülést szenvedtem, így ismét műtét következett. Rövid soroksári kitérő után Turán tértem vissza a pályára, itt kezdtem edzősködni is. Legutóbb Gödöllőn játszottam, az igazolásom a mai napig ott van. A nagypálya mellett a futsalt is kipróbáltam. Bárhol léptem pályára, a régiós válogatottak tagja voltam, a Pest megyei válogatottal országos bajnokok is lettünk. Amikor viszont az MTK szerződtetett, abbahagytam mindent, amiben játékosként részt vettem. Hiányzik a játék, ajánlatokat is kapok még, ezek jó érzéssel töltenek el, de a korábbi sérüléseim miatt féltem magam, és egy esetleges sérülés miatt nem tudnám az edzői feladataimat sem ellátni, ezt pedig nem szeretném megkockáztatni. Álmom volt, hogy élvonalbeli, sőt válogatott játékos legyek, de nem ez az út volt nekem megírva. Most az motivál, hogy a játékosként és edzőként szerzett tapasztalataimmal hozzásegíthessem a kezeim alatt nevelkedő fiatalokat álmaikhoz. Szeretnék jó edző lenni, szeretném, ha sok tehetséges, majd klasszis játékost adnánk a hazai és nemzetközi labdarúgásnak.

– Most egy komoly feladat vár Rád, hiszen akadémiánk U17-es csapatának Te leszel a vezetőedzője. Milyen edzői állomások vezettek idáig?
– Amikor már csak amatőr szinten játszottam, elkezdtem nagyobb hangsúlyt fektetni az edzői pályára. Tanfolyamokra jártam, szakanyagot olvastam, képeztem magam. 2012-ben szereztem meg az első edzői licencemet, ekkor kezdtem el dolgozni Kerepesen és Kistarcsán az U7 és U13 közötti korosztályoknál. Közben - mivel Turán játszottam - a helyi ifit is vittem három évig. Belekóstoltam a női labdarúgásba is, a turai felnőtt női csapat edzője voltam fél évig. Ezt követően Gödöllőre vezetett az utam főállású edzőként, itt egy tehetséges korosztály edzője lehettem két évig, abból a csapatból négyen is az MTK játékosai lettek. Mellette a környéken tartottam ovifoci foglalkozásokat, most pedig harmadik szezonom kezdem a Sándor Károly Akadémián.

– Székely Zsolt mellett töltöttél el két évet asszisztens edzőként. Mennyire segített ez felkészíteni az új szerepkörre?
– Nagyon szerettem Zsolt mellett dolgozni, sokat köszönhetek neki. Rengeteget tanultam tőle, minden tanfolyamtól többet ért ez a két év. Szakmailag és emberileg is pozitív irányba változtam neki köszönhetően. Nagyon élveztem az együtt töltött időszakot, nem éreztette velem soha az alá-fölé rendeltséget, együtt hoztunk döntéseket. Hagyott kibontakozni, rám merte bízni a csapatot. Bízott bennem, és az új posztom is a bizalom jele, amivel szeretnék élni. Furcsa lesz, hogy nem egymás mellett vagyunk a pályán, de természetesen napi kapcsolatban vagyunk így is. Ő a képzési igazgató, bármikor fordulhatok hozzá tanácsért.

– A példád is mutatja, hogy a Sándor Károly Akadémián a játékosok mellett az edzőknek is jövőképet kínálunk, hiszen több szakember lett vezetőedző pályaedzősködés után, vagy léphetett előrébb a szekciók között. Mennyire fontos ez a szakmai bizalom?
– Jó érzéssel tölt el, hogy látnak bennem potenciált. Megtiszteltetés, hogy Magyarország legrégebben alapított, legproduktívabb akadémiáján lehetek vezetőedző. Hozzáteszem, számomra ez egyébként nem presztízskérdés volt. Amikor a jövőmről beszéltünk, mindig azt mondtam, hogy akkor leszek vezetőedző, ha a klubérdek azt kívánja. Bármilyen feladatkört bíznak rám, az MTK és az akadémia az első. Ha 10 évig számítanak rám pályaedzőként, akkor 10 évig csinálom, de természetesen nagyon örülök, hogy most kiérdemeltem a bizalmat arra, hogy egy fontos korosztály vezetőedzője legyek.

– A tervek szerint jelentős erősítések érkeznek az U17-es csapathoz, többen válogatott játékosok. Miért lehet ennyire kedvező az MTK Budapest hívása a fiataloknak?
– Mindig örömteli, ha egy-egy korosztály meghatározó játékosai választanak minket. Ez szerintem köszönhető az MTK tradícióinak és a sokoldalú, modern képzésnek, valamint a jövőképnek. Az MTK-nál koncepció, hogy a legjobbakat feljebb játszatjuk, az egyén fejlődése érdekében. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a Sándor Károly Akadémiáról mutatkozott be a legtöbb játékos az első osztályban, ez az esély mindenkinek csábító. De tavaly nyáron például négyen kerültek ki európai top bajnokság csapataihoz az akadémiai képzés után, ami mutatja azt is, hogy a klub többféle továbblépést kínál a tehetségeknek. Ezek mind vonzó szempontok lehetnek egy fiatal labdarúgó számára. 

– Az idei szezonban nagyon sok fiatalunk kapott lehetőséget a felnőttek között, bizonyíthattak, és sokan meg is ragadtak végleg a keretben az NB I-re is. Ezek a folyamatok eljutottak az általad edzett fiatalokhoz is? Ők mit érzékeltek ebből?
– Természetesen naprakészek voltak a srácok a felnőtt csapatot illetően, így látták, hogy sokan valóban megkapták a lehetőséget a bizonyításra. Napi szinten tartják a kapcsolatot a felnőtt keret fiatal tagjaival, így tudják, hogy biztató a jövőkép számukra is. Látják, hogy mi lehet az útjuk, ez még jobban motiválja őket. Ezt az is megerősíti, hogy hatan profi szerződést kaptak közülük. Ez egy visszajelzés:„keményen dolgozol, csak így tovább és hamarosan a felnőtt öltözőben találhatod magad”. Természetesen az NB II-ben könnyebben oda lehetett kerülni az első csapathoz fiatalként, de sokaknak az NB I-ben is lesz lehetőségük erre. 

– Akadémiánk filozófiája nem titok: nagy hangsúlyt fektetünk a nyomás alatti döntéshozatalra, a csapatjátékra, mindezek mellett pedig az egyén fejlődésére. Ezeken túl mit vársz a játékosaidtól, mit szeretnél látni tőlük edzésen és mérkőzésen?
– Felszabadult játékörömöt szeretnék látni a srácokon és azt, hogy döntéseik mögött gondolatok vannak.  Élvezzék a játékot, amikor nálunk a labda és találják meg a labdaszerzésben is a „szépséget”. Az unalmas, szürke hétköznapokon sem szabad visszavenni, elszántnak, tudatosnak kell lenniük, és mindent meg kell tenni azért, hogy profi futballisták legyenek!