HÍREK

– A keret állandó változása – sérülések, betegség – mennyire nehezítette meg az őszötöket, mi volt az ezen való átlendülés kulcsa?

– Egy nagyon kaotikus, de ugyanakkor hasznos, tapasztalatokkal teli féléven vagyunk túl. A koronavírus-járvány miatt folyamatosan borultak a terveink. A bajnoki rajt csúszott, vártuk a teszteredményeket, nem tudtunk edzeni. Sérülések, betegségek miatt 8 bevethető játékossal készültünk a hétvégi megmérettetésre.  Augusztus végétől novemberig 6 meccset játszottunk, aztán öt nap híján a november úgy telt el, hogy egyet sem. Nem túlzás azt mondani, hogy zűrös őszünk volt. Viszont, ami pozitív az egészben, az a srácok hozzáállása. A mérkőzés nélküli időszakot volt a legnehezebb megélnünk. Ebben a periódusban sokat beszélgettünk velük Lednitzky Bandi kollégámmal arról, hogy próbálják kizárni azokat a dolgokat, amiket nem tudnak befolyásolni, és az edzéseken tegyenek meg mindent a fejlődésükért.  A pályán is tudniuk kell alkalmazkodni és az élet hozta helyzetekben is. Ezt sikerült megérteniük és feldolgozniuk. Viccesen azt mondtam nekik, hogy azt szeretném, ha az sem zökkentené ki őket, ha egy meteor zuhanna a pályára:  helyette inkább szóljanak oda egymásnak, hogy „azt a nagy követ kerüljétek ki!”. Megértették ezt, ezért is le a kalappal előttük, a hátráltató körülmények ellenére is jó hangulatban és motiváltan, rendesen végigmelózták ezt a félévet. 

– A szezon előtt kitűzött célokból mennyit sikerült megvalósítani?

– Azt gondolom, hogy az embert próbáló körülmények között is sikerült elérnünk, amit terveztünk. A srácok egyénileg és mint csapat is, sokat fejlődtek.  Ez az időszak még jobban összekovácsolta a közösséget. Azért dolgozunk, hogy pár év múlva minél többen közülük bemutatkozhassanak a felnőtt csapatban. 

– A tabellán elfoglalt hely mennyire tükrözi a realitást?

– Véleményem szerint irreális a bajnokság, nincsenek egyenlő feltételek. Az nem fordulhat elő, hogy egy csapat 25 napig nem játszik mérkőzést, aztán négy nap alatt kettőt is. Volt olyan hét, amikor 8 egészséges játékossal készültünk, szerettünk volna halasztani, de az ellenfelünk nem ment bele. Aztán novemberben és decemberben voltak olyan csapatok, akik jelezték, hogy nem lépnek ellenünk pályára a soron következő bajnokin, de egymással játszottak. Ez szerintem nem fair.  A tabellán elfoglalt hely jelenleg inkább tájékoztató jellegű. Ezen kívül mi olyan kezdeményező játékot kérünk a csapatainktól, ami nyilván veszélyesebb, mint ha kivárásra játszanánk. Abban hiszünk, hogy ez adja a legtöbbet a játékosok egyéni fejlődéséhez. Emiatt kevésbé érdekes a számszerű eredmény, mint a játékosaink fejlődése, mint eredmény. Srácaink fejlődését nem áldozhatjuk fel az eredményességért, de ettől még minden meccsen nyerni akarunk!

– Három elmaradt mérkőzésünk van, mi a célkitűzés ezeken?

– Nagyon szeretnénk, ha sérültjeink, betegeink meggyógyulnának és végre a teljes keret bevethető lenne. Sajnos ősszel ez egyik bajnokin sem adatott meg. A célkitűzés mindig az, hogy a játékot élvezve jól játszunk és persze nyerjünk. Ez most sem lesz másképp.

– Hogyan élted meg az első féléved vezetőedzőként?

– Problémás félév volt, de ennek ellenére nagyon élveztem. Sok értékes tapasztalattal gazdagodtam. Olyan helyzeteket kellett megoldani, amelyekkel eddig még nem találkoztam és ez előnyömre válik a későbbiekben. Szerintem egy edző akkor lehet elégedett és boldog, ha a csapata megvalósítja az általa elképzelt játékot. Jó úton haladunk efelé, szeretnénk, ha ezt nemcsak periódusokban, hanem teljes meccsen tudnánk produkálni.  Úgy érzem, a srácok élvezik a közös munkát, nyitottak a tanulásra. Szeretnének minél többet tudni, megérteni a játékból és ebben szépen lépegetnek előre. Örülünk, hogy segíthetjük őket.