HÍREK

Az ősz során többször is nyilatkoztad, az utánpótlás-képzésben nem szabad az eredményből kiindulni. Ennek fényében hogyan értékeled az őszt? Mennyit kaptál vissza a felkészülés során, valamint a hétköznapokban gyakorolt dolgokból?

- Az egész félévünket furcsa kettőség jellemezte. Nyáron viszonylag sok játékos igazolt hozzánk különböző csapatoktól. Nekik meg kellett tanulniuk, hogy teljesen más elvárásaink vannak velük szemben, mint amihez eddig hozzászoktak. A játékstílusunkból fakadóan sokkal több kockázatot kell vállalniuk a pályán, ami bizonyos esetekben az eredményesség rovására is mehet. Van olyan játékos, aki viszonylag hamar, de olyan is, aki csak a félév végére kezdett ráérezni erre. A tehetség egyik ismérve, hogy milyen gyorsan tanul, de ezt csak akkor tudjuk meg, ha már leigazoltuk.  Ahogy egyre jobban beilleszkedtek, úgy vált jobbá a csapatunk játéka és a játékosaink fejlődése is látványosabb lett. A félév végére már sokszor nyújtottuk a pályán azt játékot, amit látni szeretnénk. Általánosan elmondható, ami a legfontosabb, hogy a játékosaink fejlődjenek, az megtörtént. Ki jobban, ki kevésbé. Azért mondtam többször is, hogy nem csak az eredmény mutatja meg az itt zajló munka minőségét, mert az a foci, amit mi játszunk, amire mi azt gondoljuk, hogy a leginkább fejlesztőhatású, ebben a korban még nem mindig párosul győzelmekkel. Ennek ellenére ebből nem engedünk. Hiszünk benne, hogy a játékossá válásban ez segíteni fog nekik. Ha a mérkőzéseken csak előre rugdosnánk a labdát, ha végig hangosan irányítanánk őket, valószínűleg sokkal több pontunk lenne. Mi egy másik utat választottunk, ami talán nehezebb, de biztosak vagyunk benne, hogy elérjük a célunkat. Ennek ellenére, mivel minden mérkőzésünket szeretnénk megnyerni, ha csak az eredményeket nézzük, csalódást keltő félév van mögöttünk, mert messze nem szereztünk annyi pontot, mint amennyi a játékosok képességei alapján elvárható lenne. Több olyan meccsünk volt, amikor nagyon jól fociztunk, végig domináltunk, mégis vereséget szenvedtünk. Összesen egy olyan találkozó volt, amikor az ellenfél a meccs egészében jobban focizott, mint mi, érdekes, hogy akkor öt perccel a vége előtt még vezettünk, de végül vereséget szenvedtünk. Amikor több vesztes meccs volt egymás után, akkor arra kellett figyelnünk, hogy a játékosok ne veszítsék el a hitüket abban, hogy jó, amit csinálnak.

A versenyrendszerből fakadóan a tavalyi szezontól eltérően idén már kiemelt bajnokságban szerepeltek. Mekkora a különbség a két pontvadászat között, és mennyi idő kellett, míg a csapat hozzászokott az új kihívásokhoz?

- A regionális bajnokságot, amiben tavaly szerepeltünk, nem lehet az ideihez hasonlítani. Abban a szezonban szinte minden héten játszottunk egy edzőmeccset, hogy a játékosainknak fejlesztőhatású mérkőzéseket biztosítsunk. Véleményem szerint, a játékos akkor fejlődik, ha olyan kihívás elé állítjuk, amit még éppen meg tud csinálni. A túl nagy elveszi az önbizalmát, a motiváltságát, a kicsi pedig nem fejleszti. A tavalyi bajnokság nem volt hasznos ebből a szempontból. Az idei év minden mérkőzése éles és kiegyensúlyozott volt, ez kimerítette a "még éppen meg tudják csinálni" fogalmát. Az elmúlt szezon edzőmérkőzései felkészítették erre a játékosokat, így nem gondolnám, hogy ehhez túlzottan alkalmazkodniuk kellett volna.

A koronavírus-járvány sajnos ezt a korosztályt sem kerülte el. Volt olyan időszak a bajnokság során, amikor te sem tudtál a csapattal lenni emiatt. Mennyire volt nehéz megélni ezt az időszakot?

- Az MTK-nál olyan stábban dolgozhatok, hogy nem kellett aggódnom az elvégzett munka miatt. Tudtam, hogy a kollégáim, mind szakmailag, mind emberileg a maximumot fogják nyújtani abban a két hétben is. A szekción belül az edzők, ha nincs felettük napi kontroll, akkor is lelkiismeretesen, jól dolgoznak. Az U14-nél akkor szinte minden nap más tartotta meg az előre megtervezett, átbeszélt edzéseket. Volt, hogy a kis szekcióból kaptunk segítséget, ami szintén a klubon belüli összetartozást mutatja meg. Ebben az időszakban egy mérkőzésünk volt, ahol bár végig telefonos kapcsolatban voltunk Füzy Mátyás másodedzőmmel, azért nehéz volt megélni, hogy nem lehetek ott a kispadon. Ezúton is köszönöm a kollégáknak a segítséget.

A bajnokság során több, a korosztálynál fiatalabb játékos is bemutatkozhatott az U14-ben. Mennyire vagy elégedett az ő teljesítményükkel?

- Ebben a szezonban már öt 2008-as és egy 2009-es srác is szerepet kapott a 2007-esek között. Bár az MTK-nál klubfilozófia, hogy a kiemelkedően tehetséges játékosokat feljebb edzetjük, versenyeztetjük, leszögezném, hogy ebben az esetben sem ajándékba kapták ezt a lehetőséget a gyerekek. Három kritériumnak is meg kell, hogy feleljenek. Az első a tehetségük, a második, hogy mentálisan is elbírják, hogy az idősebbek között is meg kell állják a helyüket, a harmadik pedig, hogy fizikálisan is meg tudják védeni magukat a náluk erősebb játékosokkal szemben. A saját csapatukban nyújtott teljesítményükkel rászolgáltak, hogy az idősebbek között is megméressék magukat - eleinte csak edzésen, később már mérkőzéseken is. A tehetségük mellett, az U13-as edzőpárosnak, Tóvaj Kristófnak és Nyírő Krisztiánnak a munkáját is dicséri, hogy megállták a helyüket, hozzá tudtak tenni a csapat játékához. Fontos hangsúlyozni, hogy ők ettől még a saját korosztályuk tagjai és ha úgy ítéljük meg, hogy a fejlődésüket az szolgálja, hogy az U13-ban focizzanak, akkor ott is fognak.

Melyik volt az ősz mérkőzése, vagy az ősz pillanata?

- Az ősszel több olyan mérkőzés volt, ami mindenképpen pozitívnak neveznék. A Debrecen elleni első félidőben a bajnokság legeredményesebb és egyik legjobb képességű csapata ellen tudtunk fölényt kialakítani, ami eredményben csak a külső körülmények miatt nem látszott meg. A Puskás Akadémiát a második félidőben a kapuja elé szorítottuk, sajnos az egyenlítéshez ez nem volt elegendő. A legjobban a MOL Fehérvár FC elleni második félidőben fociztunk, akkor 3-0-ról egyenlítettünk 3-3-ra és a végén még két nagy helyzetig is eljutottunk.

Milyen célokkal vágtok neki a tavaszi folytatásnak? Melyek azok a dolgok, melyekben előre kell lépni az őszhöz képest?

- Az előző válaszomból is látszik, hogy egy-egy félidőben már nagyon jól tudunk focizni, célunk, hogy ezt egy teljes meccs ideje alatt fent tudjuk tartani. Ebben mindenképpen előre kell lépnünk. Bár nem az eredmény az elsődleges, szeretnénk az első ötben végezni, a lehető legtöbb meccset megnyerve, úgy, hogy a saját stílusunkban focizunk. Hatékonyságban is fejlődnünk kell, mert a meccsek nagy részén rengeteg helyzetet hagyunk kihasználatlanul. Ami azonban még ennél is sokkal fontosabb, hogy a ránk bízott játékosok a lehető legtöbbet tudjanak fejlődni egyénileg. Nagyon örülnék, ha a csapat döntő többsége nyáron át tudná lépni a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia küszöbét.