HÍREK

A teljesítmény általános várakozást ébreszt bennünk, hogy ez alapján határozzuk meg elégedettségünket vagy elégedetlenségünket. Teljesítményük szerint rangsoroljuk a gépeket, és számos területen az emberek éremét ez határozza meg. Az iskolában, a munkában, a sportban is kulcstényező az (ön)értékelés szempontjából, mekkora erőkifejtésre és milyen eredményre képes az egyén. Ezek közül is kiemelkedő a versenysport, ahol a ranglistán elfoglalt hely nem csupán az egyén teljesítményének, hanem a másokhoz képest meghatározott teljesítményének a függvénye. Mi is a teljesítmény, ami ekkora hatalommal bír?

Teljesítőképesség és teljesítőkészség

Fontos elkülöníteni a teljesítőképességet és a teljesítőkészséget. Sportolóknál a teljesítőképesség a sporttevékenységhez szükséges fizikai adottságokat, technikai ismereteket, illetve a mentális képességet foglalja magában, aminek az együttes megléte biztosítja a kivitelezést. Ugyanakkor figyelembe kell venni a sportoló teljesítőkészségét is, ami egy motivációs alapként segíti vagy hátráltatja a sportolót a célkitűzések megvalósításában. Ide sorolhatjuk azt, mennyire elkötelezett a sportág felé, milyen a kapcsolata az edzőjével és csapattársaival, milyen pozitív és negatív stressz éri. E két tényező kölcsönhatásban van egymással. Az élsportolók legfőbb célja a minél nagyobb teljesítmény elérése, a teljesítőképesség fokozása, a mentális és fizikai határok folyamatos feszegetése. Ahhoz, hogy a sportolók a feszített edzésterveket megfelelő szinten tudják teljesíteni, elengedhetetlen a motivációs háttér. Az egészséges teljesítőkészségük fennmaradásához pedig szükséges, hogy teljesítőképességükben lássák, hogy van eredménye a befektetett munkának.

A teljesítményszükséglet

Emberi alapmotívumunk a teljesítményszükséglet. Ez az a késztetés, ami arra sarkall, hogy fokozzuk erőfeszítésünket, korábbi eredményeinket és mások teljesítményét figyelembe véve. Az emberek, különösen a versenysportolók elsősorban nem azért tanulnak és gyakorolnak, hogy ismeretük legyen dolgokról, hanem hogy a tudást és a képességeiket fel tudják használni, és ennek sikerességét mérni tudják.

Atkinson teljesítménymotivációval kapcsolatos vizsgálatai szerint teljesítményhelyzetben két ellentétes motívum jelenik meg, az egyik a cél elérésére irányul, a másik a kudarc elkerülésére, és általában jellemző, melyiket választja az egyén.
A magasan teljesítménymotivált személyeknek fontos a siker, ezért ennek elérése érdekében képességeiknek megfelelő feladatokat vállalnak. Kitartó munkával valósítják meg céljaikat, amiket elérve büszkék tudnak lenni eredményeikre, kudarcaikat könnyen feldolgozzák, hiszen úgy érzik, minden tőlük telhetőt megtettek.
Az alacsony teljesítménymotivált személyek célja, hogy elkerüljék a kudarcot, igényszintjük és teljesítménykészségük nincs összhangban a teljesítőképességükkel. Ezért sokkal alacsonyabbra vagy magasabbra helyezik a mércét, aminek köszönhetően könnyen elérhetőek vagy kimagyarázhatóak lesznek eredményeik.

Hoppe megállapította, hogy a teljesítményhez kötődő igényszint a korábbi tapasztalatok mentén változik. A sikeresen végrehajtott tevékenységeket követően az emberek hajlamosak magasabbra tenni a mércét, kudarc után pedig alacsonyabbra. Ez egyfajta védekező mechanizmusként segít abban, hogy megvédjen a folytonos kudarctól és a túl könnyű teljesítéstől.

Teljesítménykényszer vagy teljesítménymotiváció?

A sportolók sikerkeresése és kudarckerülése óriási nyomásként nehezedik rájuk, amit a külső elvárások is erősítenek. Ennek következtében könnyen teljesítménykényszer tud kialakulni. Egyaránt meg kell felelniük a saját mércéjüknek, az edzőjüknek, csapatuknak és akár a szurkolóiknak is. Teljesítőképességüktől függ, mennyire tudnak elégedettséget kiváltani saját magukban és a környezetükben, az erre érkező visszajelzés pedig teljesítőkészségükbe beépülve visszahat a képességükre.

A teljesítménymotiváltság nem kizárólag egyéni adottság. Az, hogy mi fogja a cselekvést meghatározni, függ a személyi jellemzőktől, de nevelési és kulturális hatások is befolyásolják.

Éppen ezért a szülőknek, a tanároknak, az edzőknek is van hatása arra, hogy a gyermekek hogyan viszonyuljanak a teljesítményhelyzethez. Tapasztalhatjuk, hogy a sportolók, különösen a gyerekek kizárólag eredményeikben látják a teljesítményt. A körülöttük lévő felnőttek tudják segíteni őket abban, hogy értéket adjanak annak is, hogy miért és hogyan vesznek részt a teljesítésben. Ha a befektetett munka is a teljesítmény részeként értelmezhető, akkor a sikereket őszinte örömmel tudják fogadni, kudarcaikból könnyebben felállnak. Ennek érdekében érdemes minél több megerősítő visszajelzést adni a törekvésre, a sportba beletett munkára.