HÍREK

– Milyen volt az őszi szezon?

– Összességében előremutató és fejlesztő őszt zártunk, mind egyéni, mind csapatszinten. Az idény elején a labdaszerzés alapelveinek pontosítása jelentette a fő feladatot, mivel kezdetben túlságosan emberorientáltan védekeztünk. Fontosnak tartottuk, hogy a játékosok a labdaszerzést is összefüggéseiben értsék meg, és az MTK stílusához hűen labda nélkül is képesek legyünk irányítani a játékot. Ezen a területen látványos fejlődést mutattunk, amit az ellenfél térfelén szerzett labdák száma is visszaigazolt. A szezon második felében három alapember kiesése érzékelhetően rontotta a támadójáték hatékonyságát. Bár a csapat a legtöbb gólt szerezte eddig a bajnokságban, a kidolgozott helyzetek kihasználásával nem lehetünk elégedettek, különösen a rangadókon hiányzott ez a fajta eredményesség. A srácok fiatal koruk ellenére a fizikális hátrányokat játékintelligenciával és kreativitással kompenzálták, ami hétről hétre tudatosabb, szervezettebb játékot eredményezett. Örömteli és megnyugtató volt látni, hogy az U13-as csapatból felkerülő játékosok megállták a helyüket az idősebbek között, és rövid időn belül bizonyították, hogy lehet rájuk építeni. Ez jó visszajelzés az előakadémia munkájáról és a korosztályok közötti átmenet minőségéről.

– Hogy érezted magad az új korosztálynál?

– Ez a nyolcadik szezonom a MTK-nál, korábban jellemzően idősebb korosztályokkal dolgoztam. Az elején „szoknia kellett a szememnek”, hiszen a játék tempója és dinamikája eltér a nagyobbaknál megszokottól. Ugyanakkor hamar kiderült, hogy a srácok játékkészsége, technikai alapbázisa és tudásszomja átlag feletti, ami edzőként kifejezetten inspiráló. Öröm velük a közös munka.

– Melyek voltak a legemlékezetesebb mérkőzések?

– A bajnokságban talán a Puskás Akadémia elleni fordulatos mérkőzés emelkedik ki leginkább, ahol kétgólos hátrányból sikerült felállnunk. Fizikálisan erős és gyors csapat ellen voltunk képesek időszakosan játéktudással eltüntetni a különbségeket. Ez a találkozó jól megmutatta a csapat mentális erejét, alkalmazkodóképességét és azt, hogy képesek vagyunk nehéz helyzetekben is a saját játékunkat játszani.

– Hogy sikerültek a nemzetközi csapatok elleni felkészülési meccsek?

– A nemzetközi tapasztalatszerzés fontos része a képzésünknek, ezek a mérkőzések biztosítják számunkra a legjobb tanulási környezetet. A nyári időszakból az Austria Wien és a Sturm Graz elleni mérkőzéseket emelném ki, amelyek kiváló szintfelmérők voltak, és több játékelemet is gyakorolni tudtunk. Jól feküdt számunkra az osztrák csapatokra jellemző nyíltabb, kezdeményezőbb játékstílus, és pozitív visszajelzés volt, hogy a nagyobb sebességet képviselő ellenfelek ellen is képesek voltunk a saját stílusunk szerint játszani és dominálni.

– Miben fejlődtek a legtöbbet a játékosok?

– A labdaszerzés olvasásában és az összefüggések értelmezésében egyéni és csapatszinten is jelentős fejlődést értünk el. A kezdeti, rohanósabb „gyerekfociból” fokozatosan racionálisabb, tudatosabb futball irányába léptünk előre. Egyre tudatosabban alakítottunk ki fölényeket a pálya különböző területein, és ezeket hatékonyabban is tudtuk kihasználni. A csapatszintű fejlődés mellett egyénileg is folyamatosan kijelöltük a fejlesztési célokat a játékosok számára. Ebben eltérő ütemben haladnak, de nyugodt szívvel kijelenthető, hogy mindenki előrelépett a saját szintjéhez képest.

– Milyen volt a spanyol túra?

– A bilbaói túra fantasztikus élmény volt, eseménydús öt napot töltöttünk Spanyolországban. Az Athletic Bilbao olyan szintet képviselt, amellyel korábban nem találkoztunk nemzetközi mérkőzésen. Labdával és labda nélkül is rendkívül nagy nyomást helyeztek ránk, ami komoly kihívás elé állította a csapatot. A játékosok saját bőrükön tapasztalhatták meg, hogy ilyen labdabiztos csapat ellen mennyire kulcsfontosságú a játék olvasása, a megfelelő helyezkedés és a döntés-gyorsaság. Bár a baszkok időszakosan fölénk nőttek, jó volt látni, hogy a srácok percről percre egyre jobban alkalmazkodtak a szokatlanul nagy iramhoz. Amikor sikerült kijátszanunk védővonalaikat, helyzeteket alakítottunk ki és kifejezetten szép gólokat szereztünk, amivel megleptük hazaiakat. Ehhez mindenkinek a saját határait feszegetve, magas koncentrációval és harcosan kellett játszania. A csapat jelesre vizsgázott stressztűrésből. A Racing Santander elleni mérkőzésen szintén futballozni akaró ellenféllel találkoztunk, azonban kisebb nyomást helyeztek ránk, mint az Athletic. Ennek köszönhetően dominánsabban tudtuk játszani a saját játékunkat, és egyénileg is jobban érvényesültek a játékosok. A két fejlesztő hatású mérkőzés mellett jutott idő a kikapcsolódásra is: megismerhettük Bilbao városát és ellátogattunk a legendás San Mamés stadionba is, ami felejthetetlen élményt jelentett a gyerekek számára. Köszönettel tartozunk az MTK-nak és Székely Zsoltnak a lehetőségért és a profi szervezésért.

– Mik a célok a tavaszra?

– Szeretnénk, ha minden játékos a saját fejlődési útján továbblépne, nagy hangsúlyt fektetve a „fociagy” fejlesztésére, vagyis a játék logikájának megértésére, a döntéshozatal gyorsaságára és minőségére. Célunk, hogy nemzetközi szintnek megfelelő nyomást gyakoroljunk az ellenfeleinkre, miközben növeljük a labdabirtoklási fölényt az ellenfél térfelén. Emellett szeretnénk szélesíteni a támadórepertoárt, és magabiztosabb, hatékonyabb játékkal a mérkőzések nagyobb részében az ellenfelek fölé nőni.