HÍREK

U12-es csapatunk első helyen zárta korosztályának közép-keleti csoportját. 24 mérkőzés, 20 győzelem, 1 döntetlen és 3 vereség a mérleg, mellé 151 lőtt, és 11 kapott gól, így a bajnokság legjobb gólkülönbségét, 140-et produkálták, ami a végén a bajnoki címet is eldöntötte, hiszen a Jászberény is ugyanilyen mutatókkal, de rosszabb gólkülönbséggel zárt.

– Pontszámban szoros volt, gólkülönbségben viszont ellentmondást nem tűrő lett a bajnokság vége, hogyan láttad az idényt?
– Nálunk az U12 a belépő korosztály, így ezek a srácok kisebb-nagyobb különbséggel, ha nem is először, de csapatként nyáron kerültek egy helyre, ahol az ismerkedéstől kezdtük a felkészülést a szezonra. Nagyjából egy hónapunk volt az első bajnoki mérkőzésig, amíg összeállt az egész keret. Ha azt mondom, hogy nagyon büszke vagyok a srácokra, arra, amit egy év alatt elértek úgy játék-, mint személyiségfejlődésben, akkor nem állok messze az igazságtól, hiszen ezeket a gyerekeket 3-4 helyről hoztuk, és kovácsoltunk ütőképes csapattá. A mutatott játék alapján, kisebb-nagyobb eltérésekkel nem lepődtem meg. Nyilván gyermekekről beszélünk, itt nincs teljes bizonyosság, de abszolút megérdemelt a bajnoki cím. A bajnokságot, a csapatok erősségét, a játék minőségét látva erős keretünk van. Azt is ki kell emelni, hogy ellenünk, és a Honvéd ellen mindenki más játékot játszik, tisztában vannak a játékerőnkkel. Nyilván más elvárás van részünkről, mint a kisebb csapatoknál,  így más meccs kerekedik a felfogáskülönbségből.

– A Jászberény lett a második, az utolsó pillanatig nyílt volt a bajnokság. Vártad a szezon előtt az ilyen jó szereplést?
– A szezon előtt hosszú kiválasztás előzte meg a keret összeállítását, az edző ilyenkor már ismerkedik a gyerekekkel, ennek értelmében nem vártam mást, sem a felkészülés után, sem a félszezonnál, amikor holtverseny volt a három élcsapat között. A téli eredményeket, és a meccsről-meccsre mutatott játékot és fejlődést tekintve sem meglepetés, hogy mi kerültünk ki győztesen, bár hozzáteszem, és a gyerekeknek is jeleztem, hogy egészen más csapatokkal játszottunk. Aki futballozni akar a Sturm Graz ellen, letámad, ezzel ritkán találkoztunk a bajnokságban, teljesen más erényeket kellett csillogtatni, mint nemzetközi mérkőzéseken. De a filozófia, ami mentén mentek a gyerekek végig, az bizakodásra ad okot, és a fokozatosan fejlődő teljesítmény alapján teljesen megérdemelt a bajnoki cím. Amikor vereséget szenvedtünk, akkor sem a játékkal volt a probléma, más tényezők voltak a hibásak ami nem mentesít minket.

– Mennyire bírták a srácok nehezen a hektikus ritmust, a sok tornát a bajnokság mellett?
– Az első félév kiszámítható volt, a bajnokik között ritkán volt olyan extra terhelés, ami a ritmust megtörte, a második félév viszont komoly fizikális és szellemi terhelést adott a gyerekeknek, a három vereségből kettőt ebben az időszakban szenvedtünk el, hétköznapon. Mellette az iskola, és az ott kapott feladatok elvégzése is fontos. Kidolgozták ezt a szezont, és megdolgoztak az elért eredményért, példamutatóan helytálltak a halmozott terhelés alatt.

– Mennyire sikerült a kiválasztottakból egységes csapatot alkotni?
– A csapatépítésnek soha nincs vége, de sokat léptünk előre. Nyilván a ebben sokat segít, ha eredmény is van. Nálunk nemcsak győzelmek vagy az érem számítanak, hanem a játék képe – ami talán fontosabb – is. Nem mérhető úgy, mint a bajnoki cím, ennek ellenére ezek a sikerek, nemzetközi edzőmeccsek, tornák, mind összekovácsolják őket.

– Sikerült feljátszatni a gyerekeket az U13-as csapatba?
– A feljátszással az az elv, hogy ha fizikálisan, mentálisan és szakmailag is indokolt, akkor meg kell lépni, mert ez segíti elő a fejlődésüket, ami számunkra az egyik mutatója a munkánknak. Almomani Nathaniel és Farkas Beni játszott fel András csapatába. Beni egyszer – neki sérülései voltak –, Almo viszont gólokkal mutatkozott be, ő is nagyobb segítség volt az idősebbek edzője számára. Ami mérvadó lesz, hogy a srácok, akik most megtanulták a filozófiát, az alapelveket, amiket képviselünk, azt inkább a következő évben tudják kamatoztatni feljátszás tekintetében.

– Gyerekek adják a csapatodat. Milyen arányban kell pedagógusnak és/vagy edzőnek lenned?
– Nem lehet elkülöníteni, nem is a kor, hanem a szakma miatt, mert nagy része az edzőségnek pedagógia. Az egészséges arányt meg lehet találni, és végig lehet vinni. Persze semmire sincs egyértelmű recept, majdhogynem a szituációhoz kell alkalmazkodni, de vannak alapelveink, amik segítenek ebben.

– Csapatod adta a gólkirályt, Mendi Ronaldo 49 találattal – holtversenyben – lett az első. Mennyire volt fontos szereplő a sikerben, illetve a csapat az ő teljesítményében?
– Egymás segítette a két oldal a meggyőző teljesítménnyel. Mindkettő kell az ilyen eredmény eléréséhez. Az elismerést abszolút meg kell adni Roninak, ha valaki 49 gólt lő, – és itt kiemelném Balogh Zsombit, ő az Ikarus játékosa, és szintén ennyit szerzett – annak az eredménye önmagáért beszélő teljesítmény. Az egész évben végzett munka ebben a számban is tükröződik, de ez csak viszonyítási szám, ami remek mutató, de a helyén kell kezelni.

– Mi volt olyan pillanat számodra idén, ami meghatározó volt?
– Sok volt, pozitív és negatív is, de ilyenkor természetesen a jóra gondol az ember, azzal foglalkozik. A bajnokságot nézve, a Honvéd elleni két győzelem abszolút a lista elején van, mellette a Jászberény visszavágóját vártam, ami számunkra jól alakult, illetve amikor véget ért a bajnokság, – igaz részünkről a többiekhez képest egy héttel korábban – de akkor lezártuk az idényt, és a pályán tudtuk megünnepelni, hogy – ugyan csak gólaránnyal, de – bajnokok lettünk.

Az U12-es bajnokcsapat névsora: Almomani Nathaniel, Bacsa Benjamin, Bátor Domonkos, Farkas Benjámin, Forró Dominik, Guger Gyula, Hemmert Alex, Katona Erik, Korógyi Tamás, Lehel Roland, Mendi Ronaldo, Mudri Márk, Oláh-Sebők Zalán, Péterfi Zoltán, Radnóti Botond, Sus Kameron, Weisz Milán.

A csapattal dolgozó stáb névsora: Mihályi Tamás (vezetőedző), Pinezits Máté (szekcióvezető), Szemerédy Koppány (U14-es vezetőedző), Lednitzky András (U13-as vezetőedző), Németh Tamás (koordinációs edző), Angyal Tamás (kapusedző), Kovács Tamás (masszőr), Hegyesi Lászlóné (szertáros).