HÍREK

– Hogyan láttad a szezon egészét a szekció tekintetében? Mennyire sikerült az idény előtt kitűzött célokat teljesíteni, és mik voltak azok?

– Gyakorlatilag egy cél lengte be az egész szezont: a gyerekek emberi és szakmai fejlődése. Ennek rendeltünk mindent alá, úgy alakítottuk a korosztályokat és a programot, hogy ez legyen a középpontban. Utánpótlásfutballban nem lehet más a cél, mint az egyén, még ha sok helyen nem is ezzel találkozunk.  Növeltük a nemzetközi mérkőzések számát, a felfelé edzés és játszatás – egészséges arányban – továbbra is prioritás volt, és aminek külön örülök, hogy az egész szezonban hűek maradtunk ahhoz a stílushoz, amit képviselünk, és amit bátran mondhatok, hogy még mindig egyedi a hazai mezőnyben. Többször beszéltünk már róla, és tisztában vagyok vele, hogy ebben van a legtöbb rizikó és hibázási lehetőség, de továbbra is hiszem, hogy ez adja a legtöbbet a gyerekeknek, felelősségvállalás és a képzés tekintetében egyaránt. Egyénekben, egyéniségekben gondolkodunk, ehhez viszont olyan csapatjátékot kell kialakítani, amiben az egyéniségüket kibontakoztathatják.

– Mik voltak az idény kiemelendő pontjai, eseményei?

– Nehéz lenne megnevezni párat a sok közül. Mindegyik korosztálynak és külön-külön, a játékosoknak is voltak olyan momentumai, melyekre szívesen emlékszünk, és ami tovább erősített minket abban, hogy jó úton járunk. Mindenképpen emlékezetes marad az U13-as korosztály CSZKA Moszkva elleni győzelme az oroszországi tornán, de ugyanilyen kedves az U14 ausztriai bronzérme, olyan mezőnyben, mint a Leicester City, az FC Augsburg, a Red Bull Salzburg, az Austria Wien, az FC Utrecht és még sokan mások. Az U12-es csapatunk a téli felkészülés során a Slovan és a Sturm ellen is szuper játékkal aratott sima győzelmekkel örvendeztetett meg minket, de ugyanilyen emlékezetes, amikor az U15-tel a Rapid ellen, Bécsben 4-0-ra, a Vojvodina ellen, hazai pályán pedig 2-0-ra sikerült – saját játékstílusunkkal – diadalmaskodni, vagy éppen a boszniai elődöntőnk a török listavezető Bursasporral. 

– Ami szintén kiemelendő, hogy az U15-ös válogatottba – az elmúlt évhez hasonlóan – Horváth Kornél, Csinger Márk, Helembai Márk és Farkas Botond személyében – idén is – mi tudtuk a legtöbb játékost delegálni, Vancsa Zalán pedig egy évvel fiatalabbként nemcsak házi gólkirályunk, de az egész U15-ös bajnokság legeredményesebb 2004-es játékosa lett idén. Az U12-es és U13-as bajnokságban Mendi Ronaldo és Barkóczi Benedek személyében mi adtuk a gólkirályt. Ezekhez a teljesítményekhez, viszont az egyéneken túl egységes csapat kell. Az igazi büszkeség, hogy mindegyikben jól álltunk.

– Mennyire vagy elégedett a csapatokkal külön-külön?

– U12-es csapatunk külön öröm, hiszen ők az első, a mostani stáb által kiválasztott játékosok, akiket majdnem egy évig néztünk és válogattuk mielőtt hozzánk kerültek.

– Az U13 végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott a bajnokságban, és egyetlen csapatként veretlenek maradtak. A bajnokságunkban a Honvéd elleni oda–vissza mérkőzések jelentették az igazi rangadókat, és ami külön büszkeség, hogy a négy mérkőzésből veretlenül, három győzelemmel tudtunk kijönni. A játékosok és a velük dolgozó stáb kvalitását figyelembe véve mindegyik korosztálynál hittünk a sikerben, és nagyon büszke is vagyok mindenkire, akik ebben részt vettek.

– Az U14-es csapatnál csak azt sajnálom, hogy az a látványos előrelépés, amit egyénenként és csapatjátékban is mutattak az elmúlt félév során, nem járt több számszerű sikerrel náluk, pedig nagyon megérdemelték volna. Hozzáteszem, két 2004-es születésű az egész bajnokságot az U15-ös csapatban játszotta végig, mint mondtam, egyénekben gondolkodunk.

– Az U15-tel a körülményeket reálisan figyelembe véve elégedett kell, hogy legyek, ugyanakkor van bennem hiányérzet is. A hozzánk és tőlünk feljátszók jól teljesítettek, egyénenként és csapatjátékban is léptek előre a srácok, akiktől nem tudtam olyat kérni, amit ne akartak volna megcsinálni, a válogatottat pedig már érintettem korábban. Elégedett, de nem megelégedett vagyok, hiszen maradt bennünk bőven, ezt a következő szezonban kiaknázzuk.

– Rengeteg nemzetközi tornán vett részt mind a négy csapat, mennyire bírták a terhelést, és hozták-e, amit vártál?

– Mind a négy korosztályban több nemzetközi meccset és tornát játszottunk idén, mint korábban bármikor, amik lehet, hogy az éppen aktuális hazai bajnoki mérkőzések rovására mentek, ugyanakkor olyan tapasztalatokkal gazdagodtak a srácok, melyekkel itthon egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán. Nagyszerűen visszajött, hogy jelenleg mindegyik korosztályban vannak nemzetközi szintű játékosaink, ugyanakkor az is, hogy mi az, amiben már most van lemaradás. Azt azonban fontos kiemelnem, hogy az előző mondatom második fele, nem a gyerekek hibája.  Az ő fejlődésüket nagyszerűen szolgálták ezek az ingerek és ez a lényeg. Vagyis ugyanaz, amit a legelején is említettem: emberként és játékosként egyaránt egyéniségeket kell neveljünk és képezzünk! 

[image]