HÍREK

– Hogyan értékeled az akadémia teljesítményét?

– A játékosok sokat fejlődtek és az eredmények is kisimultak a végére. Persze a tegnappal mindig kicsit elégedetlen vagyok, mert úgy érzem, ma már jobban csinálnám. Ami nagy pozitívum, hogy amikor valami nem ment rendben, mindig megtaláltuk, hogy hogyan lehetünk jobbak.

– Mennyire sikerült feljebb adni játékosokat akár meccsre, akár edzésre?

– Az U16-os csapatunkban van két állandó kezdőjátékos a fiatalabb korosztályból, de másokat is kipróbáltunk már, az U17-es együttesben három fiatalabb játékos játszik folyamatosan. Az U19 viszont már nagy ugrás, hiszen ott két korosztály versenyez, és mi amúgy is U18-as csapattal állunk ki nagyrészt, így őket nem kell tovább fiatalítani. Az év végi edzőmérkőzéseken viszont több U17-es illetve U16-os korosztályú játékos is szerepet kapott az U19-es csapatban.

– A meccsek mellett edzéseken is rendszeresen vannak, akik feljebb lépnek, de ilyen estekben a képzést is figyelembe kell venni, mert van, hogy a korosztályok eltérő edzésmunkát végeznek, és ilyenkor fontosabb, hogy a nekik megfelelő ritmusban dolgozzanak a játékosok.

– Egyes csapatokkal külön-külön, mennyire vagy elégedett, mennyire kaptátok azt, amit vártatok?

– Az U19 szépen szerepel. Mondhatjuk azt, hogy kicsit várakozáson felül, és nem csak azért mert változó keret áll rendelkezésünkre, hanem mert vannak játékosok, akik jobban teljesítenek, mint amire előzetesen számítottunk. Szemmel láthatóan élvezik Salkovics Gábor munkastílusát, és ez meglátszik a meccseken. Volt, aki szerződést kapott a klubtól, volt aki a felnőttel edzhetett, és volt, aki próbajátékra utazhatott a TOP5 bajnokság egyikébe. Ez nyilván nem véletlen. Persze a sikerek meg is zavarják a fejeket, ezt néha kezelni kell.

– Nagyon rosszul kezdtük az évet az U17-es csapattal, ennek több oka is volt, aztán a bajnokság közepén rendeztük sorainkat, és összekapták magukat a srácok, majd szép sorozatot produkáltak. Egyénileg folyamatos a fejlődés, nyilván eltérő mértékben. Jó látni, hogy ki miben lépett előre, hiszen ez a legfontosabb visszajelzés nekünk, edzőknek.

– Az U16 várakozáson alul szerepelt. Azt tudtuk, hogy ha négy játékost kiveszünk a csapatból, akkor gyengébb eredményeket fogunk produkálni, de azt nem gondoltuk, hogy ez a játékon is ennyire meglátszik majd. Nagyon kevés volt a jó teljesítmény, kevés volt az akaraterő, nem volt egység. Voltak persze jó húsz percek, néha félidők, sőt néha jó meccsek is, ám ez kevés. Viszont itt is előremutató, hogy a végére felvillant némi fény. Itt a legfontosabb, hogy egy év alatt kiderüljön, ki az aki kellően fejlődőképes.

– Mi a kitűzött cél a második félévre?

– Egy cél lebeg előttünk a játékosképzés. Tudjuk, hogy kinél kell a helyezkedést helyretenni, kinek kell a rúgótechnikájával foglalkozni, kinél kell mentálisan előrelépni, és kinek kell fizikálisan fejlődnie. Ezen dolgozunk folyamatosan. Emellett sok minden szerepel még a céljaink közt, például minden mérkőzést meg akarunk nyerni!

– Ha konkrétan a bajnokságot nézzük, akkor a tavalyi évből kiindulva megtanultuk, hogy sosem lehet nyugodt az ember. Olyan kiváló csapatok küzdöttek a kiesés ellen, mint az Illés Akadémia vagy a Debrecen. Az alacsony bajnoki létszám és a kiesés miatt nagyjából úgy nézett ki a bajnokság, hogy három csapat ment a bajnoki címért, öt pedig menekült a kiesés elől. Emiatt aztán nőtt a stressz, és szépen mindenki védekező célfutballra rendezkedett be. Ezt szeretnénk idén is elkerülni.

– Több játékos, akivel korábban együtt dolgoztál, bemutatkozhatott az első csapatban idén is. Milyen edzőként megélni, hogy beérik a befektetett munka?

– Röviden válaszolva nagyon jó! Nagyon szurkolok nekik! A jelenlegi keretből 14 játékosnak voltam az edzője, és másik háromnak csak azért nem, mert épp elkerültük egymást korosztályban. De nem azért örülök ennek, mert azt hiszem, hogy mekkora eredmény, hogy ilyen játékosokat neveltem. Egyrészt nem én neveltem őket ilyen játékossá, hiszen a legmeghatározóbb összetevő maga a játékos – aki vagy tehetséges, vagy nem, vagy szorgalmas, vagy nem –, másrészt mindegyiknek volt még nagyjából húsz másik edzője, akikkel közös a siker és a felelősség egyaránt. Az idősebbeknek azért örülök, mert hazahívta őket a klub, és ők hazatértek, hogy segítsenek. A fiatalabbaknak azért örülök, mert megtehetik első lépéseiket. A felnőtt közeg komoly vízválasztó, és majd ki-ki tehetségének, szorgalmának és szerencséjének megfelelően eljuthat a saját szintjére.

– Idén is kapott már akadémista profi szerződést, ez nem feltétlen jellemző idehaza...