Keresés

„A boldog új évért meg kell dolgozni!”

Publikálva: 2017.12.22 Frissítve: 2017.12.22 Sándor Károly Akadémia

Szekcióvezetőnk beszélt az utánpótláscsapatok őszéről.

– Elérkezett a téli szünet, azt kaptad, amit vártál?

– Nagyon sűrű, mozgalmas félév van mögöttünk és már az elején, leszögezném, hogy nem szeretnék mellébeszélni, őszintének kell lennünk: nem sikerült mindent megvalósítani, azok közül, amiket elterveztünk erre a szezonra, azzal együtt, hogy összességében pozitív volt az elmúlt fél év.

– Érdemes az eredményekről beszélni?

– Nehéz, mert ez a szó mindenkinél mást és mást jelent. Ha a nagy átlag szerinti definícióra vagy kíváncsi, akkor sorolhatnám, hogy az U12 holtversenyben vezeti a bajnokságot, az U13 százszázalékos teljesítménnyel első, az U14-es csapatunk halványabban sikerült ősz után a középmezőnyben telel, az U15 pedig három pontra van a dobogótól. Tehát a négy korosztályunkból három érmes vagy érem közeli helyen telel. De nem szabad erre kisarkítani, hiszen utánpótlásról beszélünk. Szóval hagyjuk a számháborút! A legfontosabb az egyén, a gyerek! Nem csak az a lényeg, hogy hol állsz jelenleg, hanem hogy azt hogyan akarod elérni, mi a célod vele illetve, hogy látod-e a folyamat végét? Ilyen megközelítésben nincs kétségem afelől, hogy egyedi gondolkodásmódot képviselünk Magyarországon. Ennek egy szempontból örülök, másrészről viszont sajnálom. De erről majd később!

–Mi az igazi prioritás számotokra?

– Az, hogy rengeteg értékünk van, akik emberileg és szakmailag is szépen fejlődnek. A 2005-ös csapatunkból eddig hárman játszottak egy korosztállyal feljebb bajnoki mérkőzésen, de arra is volt példa, hogy az U15-ös kerethez csatlakoztak játékosok a korosztályból, tehát a két korcsoporttal idősebbek között edzettek. Ez utóbbi önmagában kuriózum ennyi idős gyerekeknél. Két 2004-esünk egész évben az egy évvel idősebbek között készült, játszotta a bajnoki mérkőzéseket és volt húzóember, sőt volt, hogy pont az ő találataikkal nyertünk rangadót. A 2003-ból, pedig idén öten mutatkoztak be és játszottak az U16-os korosztályunkban. Hangsúlyozom: most csak a felfele játszókat soroltam, de ugyanolyan értékes srácok vannak, azok között is, akik egész szezonban a saját korosztályukban húzták a csapatot. Ezek a tények önmagukért beszélnek. Természetesen igyekszünk a folyamatot egészséges mederben tartani, de így talán már érthető, hogy mi miért mérjük máshogy az eredményeket. Ha pedig most visszaolvasod az első kérdésedre adott válaszomat, láthatod, hogy ahogy az előbb is fogalmaztam, bár az eredményt mi MTK-n belül az egyénben mérjük, statisztikai alapokon sincs szégyenkeznivalónk. Ez egyet jelent és ezt még egyszer hangsúlyozom: rengeteg értékünk van. Tehetséges, jó srácokkal melózunk nap, mint nap, szerencsések vagyunk.

– Ezek szerint eredményesnek mondható a félév?

– Az előbb felsoroltak egy kívülállónak lehet, felkelti a figyelmét, de nálunk a saját bőrükön tapasztalhatják a srácok, amiről beszéltem az előbb. Hogy csak egy példát említsek, van olyan játékos, aki júniusban még az U15-ös öltözőben váltott ruhát, idén októberben már a felnőtt csapat edzésén vett részt 14 évesen(!). Hangsúlyozom, 14-15 évesen az első csapat edzésén. Erre nem hiszem, hogy lenne példa Magyarországon, és ennél jobb visszaigazolás számunkra nem is létezhet. Szóval a gyerekek érzik és látják, hogy a céljuk nemcsak álom, hanem valóság is lehet. A lehetőség adva van nekik. Az már csak egy plusz motiváció, hogy az év nagy részében a felnőtt csapat napi szinten mellettünk készül, és a srácok látják, hogy nyolcvan százalékban olyan játékosok alkotják a keretet, akik pár évvel korábban hozzájuk hasonlóan az MTK-ban tanulták a futballt.  

– Nézzük végig a négy csapatot! Mi volt a fókuszban, hogy teljesítettek?

– Az U12-es, 2006-os korosztályunk nyáron állt össze, gyorsan megtalálták a közös hangot edzőjükkel, Mihályi Tamással. Náluk az első félév arról szólt, hogy egységes közösségé kovácsoljuk őket és megismertessük velük a játékról és az egyénről alkotott filozófiánkat, azt a stílust, aminek a segítségével kibontakoztathatják egyéniségüket, építhetik karakterüket. Később majd erre tudunk tovább építkezni. Éppen ezért 1-1 felfelé edzéstől és játszástól eltekintve nem is nagyon nyúltunk hozzájuk a szezon során, hagytuk, hogy ebben a félévben csúnya szóval „akklimatizálódjanak”. Az ő kiválasztásuknál nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy egyéniségeket, karaktereket találjunk, akik tudnak csapatban játszani és nem fordítva. Ez jól sikerült! Elképesztően szerethető srácok, és nagyon fogékonyak a tanulásra.  

– Az U13-as, 2005-ös csapatot Lednitzky András vezeti immár második éve. Az ő fejlődésükre nemcsak a tabellán elfoglalt helyezésük miatt mondom, hogy töretlen, hanem azért is, mert szemmel láthatóan rengeteget finomodtak és tisztultak egyénileg is. Mindezt úgy, hogy fizikálisan gyakorlatilag az összes csapat erősebb volt náluk a félév során. Ez is az egyik bizonyíték arra, hogy bár a jelenben vagyunk, a jövőnek dolgozunk. Igazi gengszterek, természetesen a tisztelettudó fajtából.

– Az U14-es, 2004-es korosztály, hivatalosan nyáron lépett fel nagypályára, és bár jól kezdték a bajnokságot, a korábban már említett nagy átlag szerinti számszerűen definiált eredményekben, a bajnokság közepétől volt egy rosszabb hatmérkőzéses széria. Edzőjük, Szemerédy Koppány által – a különböző játékelemekben és egyénileg viszont ez idő alatt is – szépen lépegetnek előre, a tavaszi sikeres folytatásban szemernyi kételyem sincs. Ebben a korosztályunkban szintén megvannak azok az értékek, akik később befuthatnak. Ketten ráadásul az egyel idősebbek között edzették és játszották végig az évet!

– Az U15-ös korosztályt napi szinten én viszem nyár óta. A folyamatból adódóan ennél a korosztálynál tudjuk leginkább éreztetni és nyomatékosítani stílusunkat. Nagyon büszke vagyok a srácokra, végig hittek az elvégzett munkában, aminek köszönhetően szépen nyíltak és a szezon vége felé ennek már a pályán is látható jelét adták. Mindezt, úgy, hogy öten az eggyel idősebbek közé is, felfelé játszottak. Hárman stabil tagjai a korosztályos válogatottnak, de ismerve a gyerekben rejlő potenciált és a hozzáállásukat tavasszal úgy gondolom további három-négy srác csatlakozhat a nemzeti kerethez. Igaz ez a válogatási elvektől is függ.

– A stábunk idén ősszel Angyal Tamás kapusedzővel, Németh Tamás koordinációs edzővel, Kovács Tamás masszőrrel volt teljes, Teodoru Vaszilisz, vagyis Ciki bácsi pedig a Talent-programot vezette ebben a szezonban. Ők nemcsak szakmailag, de emberileg is vastagon kivették részüket a gyerekek képzéséből, neveléséből.

– Mi várható a téli felkészülési időszakban?

– Az elmúlt másfél évben sikerült elindítani a folyamatot, aminek köszönhetően U12-től, minden télen és nyáron a környező országok legjobbjaival mérjük össze erőnket. Többek között tavaly télen a Crvena Zvezda, Dinamo Zágráb, nyáron az Austria Wien volt az ellenfeleink között, idén télen pedig például a Sturm Graz-cal, az Admira Wacker-rel és a Rapid Wien-nel engedjük össze a srácokat. Ebből is látszik, hogy próbálunk változatos programot összerakni, minél több inger érje a gyerekeket. Ami hiányérzet, hogy az őszi szezon közben sajnos nem tudtunk nemzetközi mérkőzéseket játszani, ezt viszont most tavasszal pótolni szeretnénk. Több nyugati és egy oroszországi torna már szerepel a programban, ahol többek között olyan ellenfelek lesznek, mint a Manchester United, az AC Milan vagy éppen a Bayern München.

– Korábban említetted az egyedi gondolkodásmódot, ez mit takar?

– Ha emlékszel még egy fél évvel ezelőtti interjúban említettem, hogy véleményem szerint Magyarország nincs felkészülve sem utánpótlás-, sem pedig felnőtt szinten arra a focira, amit mi képviselünk. Sajnos ehhez továbbra is tartanom kell magam. A győzelem fontos. Nincs olyan ember, aki nem akarna győzni, de nem mindegy milyen áron és milyen focival. Mi felvállaljuk a nyílt és stílusos játékot. Ennek az okát már korábban említettem: olyan csapatjátékot játszunk, amit ha elsajátítanak a gyerekek nemcsak élvezetes és szemre is tetszetős, de a legkomplexebben fejleszti az egyént, és aminek lényegi eleme, hogy az egyéniségüket kibontakoztassák. Eközben pedig nemcsak a szakmai, de az emberi karakterek is szépen fejlődnek és körvonalazódnak, hiszen gondolkodnak, felelősséget tanulnak, és rizikót vállalnak. Gyermekkorban, ebben van a legtöbb hibalehetőség, de aztán ezekből is tudják később a legtöbb tapasztalatot magukba szívni.  A „sajnos” kifejezést azért mondtam, mert ugyanezzel a felfogással legtöbbször csak külföldi csapatoknál találkozunk.

– Üzensz valamit a gyerekeknek?

– Inkább csak ráerősíteni szeretnék arra, amit napi szinten hallanak a kollégáimtól és Tőlem! Vállalkozzanak sokat, hibázzanak bátran, viszont legyen igényük arra, hogy kijavítsák! És ami a legfontosabb: élvezzék, azt, amit csinálnak! Mi a kollégákkal nagyon szerencsés és boldog emberek vagyunk, mivel élvezzük azt, amit teszünk: nap, mint nap velük foglalkozhatunk. Bár még csak most kezdődik a téli szünet, már most arról beszélgetünk az edzőiben, hogy a januári kezdésig bizony nagy lesz a nélkülözés, hiányozni fognak a srácok! A januári kezdésig viszont töltődjenek fel, gyakoroljanak és csajozzanak sokat, élvezzék a szabadidőt mert megérdemlik!

– Karácsony közeledtével pedig a kollégáim és az egész klub nevében békés ünnepeket kívánunk minden egyes játékosunknak, családjuknak és ellenfeleinknek! A sikerekben gazdag új évet, pedig nem kívánom, mert azért nekünk kell megdolgoznunk!  

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!